Lajosom, Lajosom, megint vicceskedel…


 

Photo by Artur Dancs

Laji halálhíre Stockholmban ért egy szelíd őszi napon. Valaki azt írta a hír tetejére: Búcsú Sike Lajostól. Én nem búcsúzom.

Éppen szabad délutánom volt, és valami sziklákat másztam a svéd főváros egy távolabb eső szegletében, és miközben nagyokat lihegtem bele az őszbe, folyton egy dal dúdolt a fejemben és Laji. „…mert minden-minden csak komédia!” … Laji tudta a dörgést, a komédiákat is. Ha valakire igaz, akkor őrá mindenképpen az, hogy megtanult tiszta szívvel komédiázni. Csak nehezen fogja fel az ember, hogy a komédia mennyire kegyetlenül komoly dolog.

Laji nem volt „napszámos” újságíró. Ha pontos akarok lenni, azt mondom inkább, nem is volt újságíró. Maga is úgy mutatkozott be, „ az öreg firkász” – és ha a történetre jól emlékszem, és nem valamelyik másik sztorijával keverem, onnan jött ez, hogy egyszer olyasmibe találta beleütni a tollát, amibe nem kellett volna, legalábbis aszerint a hol volt, hol nem volt tanácselnök vagy falusi polgármester szerint, aki felhívta Lajost, hogy alaposan letolja a cikk miatt, és a kacskaringós dörgedelmet azzal zárta, hogy Lajit leöregfirkászozta. Ő meg:

– Kérlek?… Az vagyok, igen, én vagyok az. Laji vagyok. Kérlek? Sike Laji, az öreg firkász.

 

Amikor a légitársaság irodáján dolgoztam, nagyon gyakran járt be hozzánk. Pedig eleinte nem is voltam vezető beosztásban. Azt mondogatta, mindenhova benéz egy-egy jó sztoriért, ahol magyar vezető van. Persze, akkor is jött, amikor már vezető voltam. Reggel nekiindult, és körbejárta a város intézményeit, meglátogatta az ismerősöket, akik valamilyen téren közszereplők, és gyűjtötte a történeteket, a híreket. Sokszor láttam, felcsillan a szeme valamin, amiről soha nem is gondoltam volna, hogy hírértékű lehet, de ő másnapra egy sztorit kanyarított köré. És mindenre volt egy története vagy anekdotája.

Folyton komédiázott. Nem a mai értelemben vett módon volt jó humora. Az a jó, élces, múltszázadbeli, finom kabaréhumora volt. Olyan történetmesélős, kikacsintós. Bár, ezt pont ő írta egyszer rólam. Mert eljött minden előadásomra, és első sorba ült, Debreczeni Évi mellé, hogy a színpad fénye lehetőséget adjon neki a jegyzetelésre. Mindig talált valami feljegyeznivalót. Mert jegyzetelt mindenhol, mindenkor. Magnót akkor kezdett használni, amikor már senki más. De nem hiszem, hogy azt szerette. Egy magnóra mondott szövegben nincs annyi lehetőség, mint egy jegyzetben a vonalas noteszében. Abban aztán volt minden: időbeosztás, programok, telefonszámok, címek. Minden ajtót könnyedén nyitogtatott, és az elegáns öregúr frappáns lendületével libbent be, és máris sztoriban volt. Lajos MINDIG sztoriban volt. Ha telefonon hívott vagy ha belépett is, egyből magasan kezdte, mintha a múltkor félbemaradt történetet folytatná. Nem láttam sohasem rosszkedvűnek. Ez nem jelenti, hogy nem is volt az. Olyan derűsen volt rosszkedvű is és ideges is, hogy ha valaki nem ismerte közelebbről, észre sem vette a „csalást”. Nem tudom, naiv volt-e vagy csak nagyon „ravasz”, Laji mindenben hitt, amit mondott és csinált. Minden mondatában valahogy benne volt a „magyar”. A legjobban ebben hitt, a magyarságban. Távolálljon tőlem, hogy közhelyekre fordítsam most itt a szót, nem „úgy” értettem ezt a „magyarságoskodást”. Egyszer Lajira is rászóltam, amikor nagyon „magyarkodott” nagyokat dohogva valami frissen szerzett információ fölött a repülősirodában egy frissen gőzölgő kávé mellett, hogy túloz, mert akkor abban épp nem a magyar rész volt a legfontosabb, hanem a tény. Mire rávágta:

– Kérlek?… Mindig a magyar rész az elsődlegesen fontos. Mert a megmaradásunkról szól.

 

Később értettem meg, ezt is, a megmaradást is, a jó híreket, amelyek a közösségünkről szóltak vagy pozitívan érintették azt akár, mindet hitte. Nem csak csépelte a szót, hanem ott volt minden mondata mögött. Laji szívből írt.

 

Az egyik bemutatómra meglepett egy üveg Tigristejjel. Addig csak hallottam a híres Sike-féle kőszegremetei présház tájékáról származó szilvapálinkáról, de akkor büszkén tudhattam egy dedikált üveget a magaménak is. Majd mondtam, vennék is belőle többet, mire két kézzel intve felelt: az nem eladó, hogyan is képzeltem én azt. Viszont szóljak, ha elfogy, mert ha megy a hegyre majd hoz még belőle.

Amikor megtudta, New Yorkba költözöm, feljött hozzám a rádióstúdióba, és leült a keverőpult másik oldalára, ahova a műsorvendégek szoktak volt ülni, és mondja, hogy nem tud örülni annak, hogy eggyel megint kevesebb lesz a szatmári magyarság, éppen most, hogy már magyar rádiója is van a városnak, de már mit lehessen tenni, ideadja azt a Tigristejet nekem az útra, úgy ne menjek el semmiképpen, hogy ne legyen egy kis Tigristej nálam. És hozott az éppen aktuális köteteiből is tiszteletpéldányokat:

– Ismersz ott szatmáriakat? Vidd el nekik, olvassanak egy jó kis hazait. Könnyű olvasmány.

 

…Most meg olvasom, hogy itt is, ott is búcsúznak Lajitól. Én nem búcsúzom. Lajos mindig olyan váratlanul bukkant fel a semmiből, hogy azt nehezen tudnám elhinni, hogy nem fog mostmár előugrani egy kis mappával vagy a notesszel a kezében, mosolygós szemekkel, magasan kezdve, mint aki kellős közepén épp a sztoriban van.

Ha belegondolok, ott ülnek az első sorban, a színpad fényénél Debreczeni Évával, és arra várnak, mondanék már végre valami vicceset, hogy jegyzetelni lehessen.

Advertisements

1 hozzászólás (+add yours?)

  1. gaborjozsi
    Sze 24, 2015 @ 01:01:50

    Bár én nem ismertem ilyen közelről, de valóban ilyennek tűnt. Rólam is írt egy elég terjedelmes cikket, amolyan interjúfélét. Nem a “Kultúrházban”, nem a szerkesztőségben találkoztunk, hanem minden egyeztetés nélkül eljött a munkahelyemre, ki a Baritiu utcába, a régi téglagyárhoz. Kérdezte a kollégáimat, hogy ismernek-e. Persze, hogy kapásból a nevem alapján nem sokan ismertek. Mert egy focistát, vagy egy zenészt mindenki ismer viszont egy versmondót? No ezt szépen bele is szőtte az írásába.
    Ha búcsúzni nem is, de megidézni mindenképp érdemes. Valószínűleg mindenkinek van egy “sztorija” vele kapcsolatosan.

    Válasz

Hozzászólás a mai meséhez:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

byclarkellis

"I would never want to belong to any club that would have someone like me for a member."

August MacGregor

Celebrating Sensuality. Intended for mature audiences, 18 and over

Living to help other disabled people, and people in need, Change the sign!! And Earth

I been online since 1994. I seen the internet at its finest. Then the World joined and fucked it up

Rob Moses Photography

This Camera Life

Ray Ferrer - Emotion on Canvas

** OFFICIAL Site of Artist Ray Ferrer **

tutorials4view

Watch free tutorials in Full HD (1080p) quality video tutorials, sorted by subjects, like: Photoshop, Gimp, Facebook, Torrents, Windows 7, Windows 8, Windows 8.1, Viruses and malware removal ( like ask,com, vqo6, Babylon ) and more and more.. If you like our tutorials and guided, please SUBSCRIBE to out channel at: http://www.youtube.com/user/ShaiSoft - tutorials4view.

joeseeberblog

This WordPress.com site is the cat’s pajamas

Igy neveld a (kis)Sárkányod!

Mona, Bence és Gergő, avagy hogyan élünk Mi :)

turosll

The greatest WordPress.com site in all the land!

Heather Poole

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

aranytalicska

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

M O N D A T

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Feriforma

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

fotótanú

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

urszu2b

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

káfé főnix

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Dancs Artur: Levelek New Yorkból

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

%d blogger ezt kedveli: