Dél-Floridában kellemes hangulatban Budapestről


A bevásárló központtal szemben a magas pálmasor és leanderek esti takarásában vártuk a buszt a nyáriasan kellemes októberi estén, amelyik egy lendülettel átvisz a hajóknak olykor felnyíló hídon a csatorna túloldalán húzódó üdülőtelepre, Fort Lauderdale Beachre, ami lényegében az egyik legszebb szakasza a Miami Beach felől érkező és West Palm Beach felé haladó (vagy fordítva…) látványos – mindvégig az óceán mentén kanyargó és pálmafákkal szegélyezett, luxusautókkal telített – A1A országútnak.

Photo by Artur DancsAkár vacsorázni is érdemes belibbenni a városba, de az olyan turistáknak, mint mi, akiket nem kergettek az asztal körül gyermekkorunkban azért, hogy vendéglőben étkezzünk, nagyon kedvező a szupermarket jelenléte. És rajtunk kívül sokan gondolhatták még így. És a bevásárlószatyrokkal felpakolt turisták a meghitt rántottcsirke-illatban (merthogy a szupermarket helyi konyháján az a specialitás elvitelre, illetve a zöld citromos paprikás csirke, na meg persze, a hagyományos barbecue-csirke…) várták a buszt, hogy visszaérve a beachre, megvacsorázzanak, és belevessék magukat a nagyléptékű szombat esti duhajkodásba. A sokféle várakozó közt egy csapat feketebőrű fiatal is feltűnt, egyforma, kék sportfelszerelésben, azon zászlajuk, a kék-sárga-kék csíkos fekete háromszög, büszkén viselve hátukon a független országuk nevét – mely a maga részéről méltán büszke rá, hogy az amerikai kontinens leggazdagabbja – Bahamák. Valamennyien jó kiállású, jobbára tizenéves fiúk és lányok. Egyikük idősebb – de nem több huszonévesnél – átlagon felül csinos és sármosan jóképű, gyöngysor-mosollyal és udvariasan tereli be az ifjakat az érkező buszba, és felpakolják a sok köteg vizespalackot, a sok vásárfiát, amivel a boltban felszerelkeztek, és udvariasan, nem tolongva és nem zajongva leülepednek a busz végében. New Yorkban ha csak két-három fős fiatalokból álló csoport száll fel metróra vagy buszra, ott kő kövön nem marad, az ember saját hangját sem hallja többet, és sokszor legjobb – főleg ha az ember Harlem vagy Brooklyn sötétebb utcáin tömegközlekedik – ha az utas átszáll egy másik szerelvénybe, és távol tartja magát a „jövő zálogaitól”. Ezek a fiatalok halkan beszélgettek vagy csendesen ültek, az idősebbeknek átadták a helyüket, ha úgy adódott, a busz pedig nekilendült a pár perces útnak. A szép mosolyú csapatvezető éppen mellénk került. Így láthattam meg a nyakában egy kék nyakbavaló kulcstartót, amin széles fehér nagybetűkkel írta: Semmelweis Egyetem. Kérdem is tőle:

– Honnan szerezted a nyakbavalód?

 

A fiú elmosolyodik és lelkesen tárja fel hátterét a szalagnak:

 

– Ez egy egyetem, ott végeztem tanulmányaim egy részét, miután ösztöndíjjal sikerült átkerülnöm Európába.

– Budapesten tanultál? – néztám rá meglepetten.

– Ismeri Budapestet?

– Magyarok vagyunk magunk is… Csak éppen én New Yorkban élek. Budapest a szívem egyik csücske…

– Budapest! … Óh, hát az valami csodaszép hely. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy láthattam, megismerhettem.

– Magyarul is megtanultál?

– No, azt nem. Pedig minden tudásommal azon voltam. Nagyon nehéz nyelv az önöké – és kacag. – De szerencsére elég sokan beszéltek angolul és nem volt gond a kommunikációval.

– Mit szerettél leginkább ott?

– Nem sok szabadidőnk volt, főleg, hogy sportolok is. De persze, a lányokat, az elragadó várost, a pezsgő életet… a rendkívül ízletes ételeket!

 

Éppen délután utaztunk egy kis kirándulásra, és a buszon egy idős hölgy szólított meg – itt, Floridában nem felejtettek még el teljesen kommunikálni az emberek, és ha nem más, egymásra köszönni az utcán még olyan nagy városban is, mint Fort Lauderdale.. Amikor a hölgy megtudta, hogy magyarok vagyunk, félretette olvasnivalóját és felvillanyozva mesélt egy korábbi olvasmámyáról, amiből sokmindent megtudott a magyarokról és Budapestről.

 

– Én, aki bolond fejjel mindig azt hittem, hogy a goulasch az egy német kaja, meg kellett, hogy tudjam, hogy biza, az magyar. És a maguk péksüteményei!… alig várom, hogy eljuthassak Magyarországra és Erdélybe is. Annyi szépet olvastam már arról a világról…

– Megkérdezhetem, hol él?

– Hol itt, hol ott. San Franciscoban éltem le életem nagy részét, de ott megfizethetetlen lett az élet az egyszerű halandóknak. Az utóbbi években a Szilikon-völgy kiírtotta a lakosságot, és a maga embereivel, a túlfizetett yuppikkal tölti fel lassan. A testvéreimmel Tampában születtünk, itt Floridában, így nem vagyunk idegenek itt sem…

 

Az ételek után a sportról kérdezem a fiatalembert a buszon.

 

– Micsoda nagyszerű és színvonalas dzsúdó van Magyarországon! Mi is cselgáncsozók vagyunk.

– Ennek kapcsán vagytok itt?

– Igen, én vezetem a csapatot, a junior cselgáncs-bajnokságra érkeztünk Fort Lauderdale-be.

 

Egyszerre szállunk le az Atlantic Hotel zsúfolásig megtelt, az óceánra néző fáklyalánggal megvilágított vendéglőterasza előtt. Elbúcsúzkodunk.

 

– Remélem, összefutunk majd a tengerparton!

 

 

 

Advertisements

2 hozzászólás (+add yours?)

  1. gaborjozsi
    okt 19, 2014 @ 12:23:26

    Valóban, a külföldiek más szemmel látják Budapestet, mint mi, akik hajlamosak vagyunk csak a rosszabbik arcát látni. Nyárestéken a Körúton olyan bábeli hangzavar van, hogy az ember csak kapkodja a fejét, Angol, német, spanyol, kínai, némely afrikai, (tán éppen törzsi) nyelvek kavalkádja. Én személy szerint nagyon élvezem eszt a sokszínűséget. Merthát, aki nem utazhat és nem ismerheti meg eredeti “környezetükben” a népeket, az este kimegy a Körútra…:)

    Válasz

    • Art
      okt 19, 2014 @ 12:41:26

      Látod, ezért mondom magamról mindig, bármi is érne az életem és útjain során, hogy szerencsés fickó vagyok. Ez a tudat pedig optimistává tesz. Budapestet mindig imádtam, ezt barátaim tudják, akkor is, amikor nem egy manhattani toronyházból vagy egy interkontinentális járat fedélzetérõl figyeltem és vágytam vissza oda 🙂

      Válasz

Hozzászólás a mai meséhez:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

byclarkellis

"I would never want to belong to any club that would have someone like me for a member."

Exploratorius

Old School Film Hack

August MacGregor

Celebrating Sensuality. Intended for mature audiences, 18 and over

Living to help other disabled people, and people in need, Change the sign!! And Earth

I been online since 1994. I seen the internet at its finest. Then the World joined and fucked it up

Rob Moses Photography

This Camera Life

Ray Ferrer - Emotion on Canvas

** OFFICIAL Site of Artist Ray Ferrer **

tutorials4view

Watch free tutorials in Full HD (1080p) quality video tutorials, sorted by subjects, like: Photoshop, Gimp, Facebook, Torrents, Windows 7, Windows 8, Windows 8.1, Viruses and malware removal ( like ask,com, vqo6, Babylon ) and more and more.. If you like our tutorials and guided, please SUBSCRIBE to out channel at: http://www.youtube.com/user/ShaiSoft - tutorials4view.

joeseeberblog

This WordPress.com site is the cat’s pajamas

Igy neveld a (kis)Sárkányod!

Mona, Bence és Gergő, avagy hogyan élünk Mi :)

turosll

The greatest WordPress.com site in all the land!

Heather Poole

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

aranytalicska

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

M O N D A T

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Feriforma

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

fotótanú

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

urszu2b

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

káfé főnix

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Dancs Artur: Levelek New Yorkból

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

%d blogger ezt kedveli: