Szauna


 

Photo by Artur Dancs

A finnekről röpke egy év alatt is sok érdekességet megtanultam. Szeretem a szokásaikat, és ahogy ez a nép vidáman éli meg azt, amiről egyik kiképzési óránkon Élu olyan keserédesen nyilatkozott, hogy Finnország szép és mesés, de elsősorban mókusoknak és jegesmedvéknek meg rénszarvasoknak, semmiesetre sem embereknek. Olykor egy hónapig van nyár, és ezalatt a nap sem igen megy le, és ők se nagyon járnak haza, hanem a parkokban feküdve vagy piknikelve illogatnak, vagy elvonulnak a mökkinek nevezett nyári kunyhóikba valamelyik tó partján a sokezer közül. Ha pedig vége van a nyárnak, akkor a végtelen vendégeskedéseké, közös borozásoké, sörözéseké és vodkázgatásoké a terep, s mint jó vendéglátók, ezek a bulik a szaunába torkollanak, mint amikor odahaza nálunk a jó vacsora után a vendégek kivonulnak a lépcsőházba dohányozni. Tanultuk, hogy a Finnországot érintő legfontosabb döntések is a szaunában születtek.

A finn szaunakultúrát igen sokat kellene tanulmányozni, hogy az ember cseppet se érezze feszélyezve magát vagy ne érezze úgy, hogy elefánt a porcelánboltban, és hogy ez az egész pajkos szuomi népség rajta röhög suttyomban. Félretéve azonban minden ilyesmit, paranoiák nélkül igyekszem mindig lemenni a szálloda szaunájába Helsinkiben.

Az ember, amikor belép az öltöző-előtérbe, akkor a már bent ülők a forró kabin ablakán át azonnal fürkészni kezdik, és noha mélyen benne vannak valami érdekfeszítő társalgásban, szemük sarkából figyelik, ki a következő, aki érkezik, és a maguk módján jelzik is, hogy ők már ott vannak, meztelenek, és mihamarabb vesd le és hagyd kinn a külvilági sallangjaidat, hogy bekerülhess ebbe az intim szférába. Mert a levetkezéssel szinte minden egyebet is kinn hagy maga mögött az ember, és benn a forróságban csak izzadó, fonnyadt testeket talál, akik a kinti világban talán egymásra sem néznének, most pedig legféltettebb véleményeiket osztják meg a világról a másikkal, így, egy bolyhos fehér kis akármibe jelképesen elrejtve ezt-azt magukon. De mondom, az is csak jelképes, mert lényegében semmi sem marad elrejtve egy ilyen izzadt beszélgetés során. Gondoljunk csak bele, hogyan lehetne azt elkerülni, hogy a körbeült tűzhely mellől az idős úr felpattanva, hogy vizet löttyintsen a forró kövekre mélyen lehajolva a vederbe mártott merőkanálért, ne tárja fel anuszának bozontos valóságát valakinek a meghitt társaságból. Vagy azt, amikor a heves beszélgetés közepette a szemközti padról felugrik a svéd üzletember, és a pénisze arcon legyinti a gondolataiba merült norvég pilótát, aki azonnal int is, és mondja a svéd nemi szervének, hogy semmi gond nincsen. Az edzőteremből beszökkenő fiatalokat is csak azért utálják néha, ha nagyon jó a testük. Ha azonban értelmesen bele tudnak az éppen aktuális társalgásba kapcsolódni, mindenki elfelejti, hogy mekkora farkuk vagy mellizmuk is van.

Minap lefekvés előtt éreztem késő este, hogy jólesne egy nyugtató szaunázás, és leslattyogtam a Hilton alagsorába. Záróra előtt volt, és már csak egy skandináv és egy ázsiai férfi üldögélt a forróságos félhomályban. Többet csak az akcentusukból és a máris elkapott beszélgetésfoszlányokból tudtam meg. A skandi egy finn világutazó üzletember, aki az Államokban tanult, a másik pedig japán átutazó vendég. Ő is világjárt. Valahogy mindig akad a szaunában távol-keleti átutazó vendég és Amerikában tanult finn üzletember is. Most pedig már csakis ők voltak benn, mintegy erősítve a statisztikát.

 

– Svájcban voltam – mesélte lelkesen a finn, mikor beléptem, és igyekeztem láthatatlanul meghúzódni az egyik sarokban az összes energiámat a kínzó térdizület-fájdalmaimra összpontosítva – és úgy higgyék el (mert akkor már engem is bevett a társalgásba) – buborékos ásványvíz folyt a forrásból a patakba. BU-BO-RÉ-KOS!

– Aztamindenit! – így a japán – Hallottam magam is ilyenről. Meg az izlandi gejzírekben is fürödtem egyszer.

 

Nem álltam meg, hogy bele ne kotyogjak említést téve a szülőföldemen található borvíz forrásokról.

 

– Érdemes lenne Ön szerint elutazni Romániába? – kérdezte diplomatikusan a japán.

– Ezt én így sohasem javaslom senkinek, hacsak nem valami kalandtúrára vágynék az illető. Ámbár sietnék hozzátenni, hogy Erdélyt semmiképpen nem hagynám ki a világutazók helyében… – eredtem meg.

– Ott valami nemzetiségi villongások voltak… – így a japán.

– Azok kikezeletlen konfliktusok, amit az európai történelem nevelt ki, mint nekünk az oroszokkal – válaszolta a finn.

– Nincsenek ott villongások, ha rajtunk múlna, jól el lennénk ott mindannyian. Csak hát, a politika… – ütöttem le közhelyesen, nem is sejtve mekkora labda ez felütve…

– Romániát a politikája teszi tönkre – így a finn.

– Milyen érdekes, hogy bevették őket az Európai Unióba. És valahogy meg tudták oldani azt, hogy az évek során semennyire se változzon bármi is a politikájukban és abban, ahogy az az ország működik – helyeselt a japán, miközben felemelkedett, és tőlünk engedélyt kérve vizet löttyintett a tűzhelyre, hogy egy pillanatra elviselhetetlen forróság árassza el a testünket.

– Persze, Amerikában sem különb a helyzet – utalt vissza a finn arra, hogy jelenleg épp ott élek

– Nos, igen, igen… – bólogatott a japán, miközben visszakucorodott a padra – az még egy tőlünk nagyon távol eső világ!…

– Az a baj velünk is, finnekkel, hogy bízunk és hiszünk a kormányunkban – nevetett fel a finn – Nem lenne szabad a politikának és a kormányzásnak hinni – majd miközben a japán szótlanul ült mellette, hozzátette – Legalábbis így látom én, mint üzletember, aki sokat járom a világot. Mit is mondott, mivel foglalkozik?

– A japán kormányzásban dolgozom…

 

Aztán csend lett.

 

– Lassan kilöknek innen bennünket, záróra van – törtem meg a hallgatást.

– Lezuhanyzok – indult neki a japán – Megeshet, hogy még visszajövök, uraim…

 

Ez az „uraim” ott izzadtan, fonnyadtan meglehetősen bizarrul hangzott.

 

– Én nem várom meg, hogy kilökjenek – így a finn, és ő is kilépett a zuhanyozóba.

 

Pár percig figyeltem őket a fülke ablakán át, amint az öltözőben folytatják a társalgást a világ nagy dolgairól. A japán öregúr csípőre tett kézzel állt anyaszült meztelenül az öltözőszekrények előtt. A finn pedig törülközőkbe bugyolálva ült előtte és az ablakból nézve olybá tűnt, mintha amannak a köldökével beszélgetne. De már kezdem megszokni, hogy egy szaunában semmi sem elég bizarr ahhoz, hogy az ember említést tegyen róla. Mintha ilyesmi járt volna a fejemben, magam is a zuhanyzó felé vettem az irányt sikkes kis hiltonmintás fehér plüsspapucsomban, és a nedves padlócsempére lépve széles mozdulatokat a levegőbe írva, nagyot csattanva elterültem a földön. Felkönyököltem, és átvillant rajtam a sajgó térdizületem, a karrierem és az is, mekkora isteni szerencse, hogy az éves szakorvosi vizitemet éppen egy héttel azelőtt tudtam le a drága Ketola főorvosunkkal vidám egyetértésben, hogy ismét egy évig alkalmas vagyok a repülésre. Ettől függetlenül nem volt tiszta jövőképem azzal kapcsolatban, mi is lesz velem, ha most lenyomorodok egy ilyen baleset során, hisz Marlene Dietrich is így járt, és egy fürdőszobai baleset nyomán sohasem láthatta őt többet a világ a deckákon.

Ott feküdtem, mint a mágneses viharok nyomán iránytvesztett partravetett bálna a fehér csempekövön felkönyökölve meztelenül egy nagy fehér törülközővel a bokámon, odébb a finn a japán köldökének nyilatkozott az energiagazdálkodás hátulütőiről a fejlődő országokban, amaz pedig rám meredt:

 

– Minden rendben van, uram?

– Óh, köszönöm, köszönöm, pompásan vagyok – válaszoltam – Csak gondolkodom.

– Helyes! Helyes! – válaszolta.

Reklámok

6 hozzászólás (+add yours?)

  1. Nyisztor Eva-Maria
    aug 06, 2014 @ 03:47:03

    🙂 mint mindig most is elvezettel olvastam ! :-)azert a terdedre vigyazz.cuppppp!

    Válasz

  2. gaborjozsi
    aug 06, 2014 @ 03:51:51

    Újabb olvasmányos írás újabb számunkra ismeretlen világról. A prüdéria ez esetben ellenjavalt. Jó volt olvasni, Artur! 🙂

    Válasz

    • Art
      aug 06, 2014 @ 04:01:00

      Most, hogy többen említették már, belegondoltam, hogy nem is jutott eszembe, hogy valami újat mondtam ezzel az egyszerű kis esettel…

      Válasz

  3. Eva Szekely
    aug 06, 2014 @ 14:38:48

    Ujra nevettem, de most bosszankodtam is. Vigyazz magadra nehogy munkakeptelenne valj!

    Válasz

    • Art
      aug 06, 2014 @ 21:22:46

      Mind vigyázhatok… Évek óta vacakol, most hetek óta keményen ráállt, s mostanra teljesen fel akarja mondani a térdem a szolgálatot…

      Válasz

Hozzászólás a mai meséhez:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

byclarkellis

A writer trying to be an author

August MacGregor

Celebrating Sensuality. Intended for mature audiences, 18 and over

Living to help other disabled people, and people in need, Change the sign!! And Earth

I been online since 1994. I seen the internet at its finest. Then the World joined and fucked it up

Rob Moses Photography

This Camera Life

Ray Ferrer - Emotion on Canvas

** OFFICIAL Site of Artist Ray Ferrer **

tutorials4view

Watch free tutorials in Full HD (1080p) quality video tutorials, sorted by subjects, like: Photoshop, Gimp, Facebook, Torrents, Windows 7, Windows 8, Windows 8.1, Viruses and malware removal ( like ask,com, vqo6, Babylon ) and more and more.. If you like our tutorials and guided, please SUBSCRIBE to out channel at: http://www.youtube.com/user/ShaiSoft - tutorials4view.

joeseeberblog

This WordPress.com site is the cat’s pajamas

Igy neveld a (kis)Sárkányod!

Mona, Bence és Gergő, avagy hogyan élünk Mi :)

turosll

The greatest WordPress.com site in all the land!

Heather Poole

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

aranytalicska

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

M O N D A T

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Feriforma

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

fotótanú

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

urszu2b

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

káfé főnix

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Dancs Artur: Levelek New Yorkból

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

%d blogger ezt kedveli: