212, azaz Two-One-Two


 

Emlékszem arra a júniusi késő délutánra, amikor Connecticutban Ági barátnőm férjével üldögéltem egy pohár vörösbor mellett a házuk tornácán, és Scott megkérdezte, melyek alapvetően a vágyaim akkor indult amerikai létemmel kapcsolatosan, hogy valami irányvonalat megszabjunk ennek az új életnek. Megtört és fáradt voltam. Nem sok minden jutott eszembe, és nem is sokmindenre vágytam akkor, csak cseppnyi stabilitásra az életemben, ami akkor egy hatalmas kifosztott csatatérre emlékeztetett. Félig komolyan, félig nem komolyan soroltam elő három dolgot:

 

1. Szeretnék Manhattanben lakni saját magam uraként,és az ablakból vagy a Chryslert vagy az Empire State Buildinget láthassam. (ez azóta volt bennem, amióta vagy másfél évtizede látogatóként egy akkor itt szolgálatot teljesítő ismerősömnél, Florinnál töltöttem pár napot vendégségben Queensben, a Jackson Heights-on, és este látni lehetett távolból a Chrysler fényét a nappali ablakának egy sarkából)

2. Szeretnék egy munkahelyet repülőtéren, de lehetőleg légitársaságnál vagy legalább a közelében (annyira reményvesztett és rezignált voltam, hogy nem sok esélyt adtam magamnak, főleg a korábban már emlegetett, otthonról, a vén, betokosodott Európából hozott tévhitekkel a fejemben, ami a kort illeti és a fordítottan arányos elhelyezkedési esélyt a szakmában a korral szemben)

3. És szeretnék még egy 212-es körzetszámú telefonszámot – ezzel csaptam le a beszélgetés mélységét.

 

2011 szeptemberében úgy alakultak a dolgok, hogy New York City önkormányzata kiutalt nekem egy lakást az East Village és a Lower East Side határán, a Houston Streeten, bejárattal a Pitt Street felől, tehát, ha mondom a címem, néha leegyszerűsítem: Pitt, mint a színész, tudja, a szép ember, Brad Pitt… És van, aki veszi a lapot, s van, aki hülyének néz – talán nem teljesen megalapozatlanul. Azt mondták, két lakást mutathatnak meg, s nekem azok közül kell választanom. Mindkettő a legfelső emeleten volt a toronyházban. Beléptem az elsőbe, és az első dolog, ami szemembe ötlött a hatalmas ablak volt, amitől a zsebkendőnyi lak is nagyobbnak hatott. Odafutottam az ablakhoz, és noha a nő a berendezést, a helyiségeket mutogatta (volna) – én rátapadtam az ablakra, és belefeledkeztem… Nem csak a Chrysler és az Empire State Building volt ott, hanem az egész város a karjaimban volt.

Photo by Artur Dancs

“Nem csak a Chrysler és az Empire State Building volt ott, hanem az egész város a karjaimban volt”

Félbeszakítottam a nőt a lakásbemutatásban, megöleltem, s azt mondtam:

 

– Ez az! Nem nézem meg a másik lakást. Megtaláltam, amit kerestem.

 

A korábbiakban részletezett meséimben arról meg nagyon kimerítően vallottam, hogyan kerültem vissza a légitársasági bizniszbe Amerikában 2009 őszén, s azt is, hogyan lettem nemzetközi légiutaskísérő.

 

A 212-es számról pedig már akkor úgy éreztem, le kell tennem, amikor New Yorkba költöztem, és azonnal leröhögtek, amikor valahol megemlítettem, hogy nekem egy olyan kellene. Ezt követően beértem volna már egy 718-assal is, de 347-nél messzebbre nem jutottam, és amikor Manhattanbe költöztem is, csak egy 646-os mobilra válthattam. De hogy miért is annyira fontos a hívószám manapság, amikor az emberek egyszer beírnak egy számot a telefonjukba, és aztán soha többet rá nem néznek, hacsak nem kell módosítani vagy épp törölni onnan?…

 

212 – jelenleg a világ legkeresettebb hívószáma. Eredetileg 1947-ben New York City, mint város hívószáma volt, de a technika olyan ütemben fejlődött, hogy a város legkisebb, ám legsűrűbben lakott városrésze, Manhattan kisajátította a 212-t gyors iramban hatalmasodó saját telefonhálózatának (akkor még Bronx is beleesett ebbe a zónába), Brooklyn és Queens 718-ast kapta meg. Az intenzív használat miatt a hatóság úgy rendelkezett, hogy a legkevesebb tárcsakattanással járó előhívókat a legnagyobb városok kaphassák meg, New York a lehető legkevesebb „klikket” feltételező 212-t kapta, mert 1-gyel nem kezdődhet hívószám (azt állami szervek belső rendszerének sajátították ki), a második szám az 1-es, a harmadik szám pedig a lehető legkisebb szám azzal a feltétellel, hogy különböznie kell a második számtól, azaz csakis 2-es lehetett. Tárcsázáskor tehát New York előhívója 5 kattanást jelentett a rendszernek, a lehető legkevesebbet.

A 212 ikonikus szám lett, azonosult New Yorkkal, a Cityvel, azaz Manhattannel, de mint olyan, a 80-as évekre minden kombinációban kiosztásra került, Manhattan, azaz New York 1-es számú telefonhálózata 1984-ben a világon a legnagyobb volt a Wikipedia szerint. A 90-es években még be lehetett szerezni egyet-egyet, ha valaki valahol épp megszüntette vezetékes telefonszolgáltatását, a 212 ugyanis csak vezetékes hívószám volt. A 90-es évek első mobiltelefon rendszerei New Yorkban a 917-es számmal robbantak be. Sokkal később, a telefonszámok hordozhatóságáról elfogadott rendelkezésekkel kezdett a rend felborulni, és a 212-es számok akár mobiltelefonra is kerülhettek, de csakis szigorúan abban az esetben, ha a telefon manhattani címen volt bejegyeztetve. Ezt követően Manhattanben a 646-os, a többi városrészekben a 347-esek kezdtek elszaporodni.

Egy másik érdekes történet Manhattan egyik negyedéhez, Marble Hillhez kötődik, amit 1895-ben a Harlem hajózási csatorna építésekor effektíve levágtak Manhattanből. Amikor 1992-ben Bronxot is megfosztották a 212-es körzetszámtól, vele együtt a csatorna túloldalára szabott Marble Hill is 718-as lett – minden tiltakozásuk ellenére, noha papirforma szerint a negyed Manhattan része, viszont a telefonszolgáltatónak hatalmas költségbe került volna a víz alatt átkábelezni a kirekesztett negyedet, így elvesztették a csatát a telekommunikációs hatósággal szemben.

Az utóbbi években rengeteg cikk jelent meg arról, hogy manapság az e-bayen akár 4-5 ezer dollárt is elkérhetnek egy 212-es telefonszám használati jogáért, nemrég egy New Jersey-i öregúrról is hallottam, akinek véletlenül került egy három nullában végződő (nagy ritkaság, ezért nagyon értékes) 212-es telefonszáma a Verizontól, természetesen, tévedésből. A Verizon azonnal orvosolni akarta a tévedést, és vissza akarta venni a számot, de a törvényekre hivatkozva, a felhasználó ezt megtagadta, mai napig pereskednek, a perköltségek ezrekre rúgnak. Az öregúr pedig a telefonszám használati jogát kerek 1 millió dollárért árulja.

212 névvel híres parfüm és ruházat márka is született, zenekar és dalok is. Még a Seinfeld egyik epizódjában is rávilágítanak, hogy mekkora jelentőséggel bír egy 212-es szám, ha az ember New Yorkban keres párt magának, esetleg munkahelyet.

Manapság a magukra valamit is adó legnagyobb New York-i cégek birtokolják a 212-es számokat, a legrégebbi üzletek és kereskedések, szolgáltatók illetve vállalatok, s persze a legbefolyásosabb emberek. Egy a Lincoln Center Institute keretében működő vállalat pénzügyi igazgatója, Alex Sarin az NBC-nek nyilatkozva elmondta: „ Státuszszimbólum a 212-es szám. Megbízhatóságot, kitartást és színvonalat sugall. Karriereknek nyithat utat, mert a tulajdonosáról elárulja, hogy megvetette a lábát alaposan New Yorkban, ismeri jól a dörgést a városban…”

Jay Van Bavel professzor a New York University Pszichológia szakáról hozzáteszi, hogy „- Egy kiemelkedően jelentős zóna megjelölése szimbolikusan a 212, ugyanakkor nem lepődnék meg, ha magas státusz és jólét jelképeként is bevonulna a köztudatba. Ha bárki számára elérhető lenne, rohamosan értékét veszítené ez a pszichikailag felértékelt szimbólum” – így a professzor az NBC-nek.

 

Mára már a 347-es és 646-os számok is jelentenek valamit. Mégpedig azt a réteget, akik a 90-es évek illetve az új évezred elején érkeztek új életet kezdeni New Yorkban. És már a 347-es is elfogyóban van. Mivel a vezetékes telefonom, és telefonszámom jól kiszolgált engem a kezdetektől – jó és rossz híreket egyaránt hozott nekem, és elsősorban is a kapcsolatot szeretteimmel a legínségesebb szegénységem: a honvágyam idején, nem volt lelkem megválni tőle, hurcolom magammal. A 646-osokhoz azonban soha nem volt kötődésem. Titokban mindig reméltem, New York szeret engem annyira, amennyire én szeretem őt, és ha már a lakást és a munkahelyet óhajom és szerencsém szerint megadta, akkor egy 212-es szám sem lehet túl nagy probléma neki. És a dolgok összefüggenek…

Amikor új lakásomba költöztem Manhattanben, közölték velem, korábbi szolgáltatómat, a Time-Warnert nem hozhatom magammal, mert az épületet a Verizon kábelezte be, ami ugyan Amerika legnagyobb telekommunikációs szolgáltatója, nekem borsódzik tőlük hátam régóta borsos áraik és problémás szolgáltatásaik, nehézkes ügyintézésük miatt. De be kellett adnom a derekam, ha már itt akartam lakni. Csodás jelnek tekintettem, amikor kiderült, a DSL vonal, amin az internetet behúzzák a lakásomba egy inaktív 212-es telefonszám. Nem tudtam, mit kezdhetnék vele, csak örültem, amikor leírhattam, hogy van egy 212-es szám a házamban, még akkor is, ha igazából nem is volt. A Verizonnal azonban kölcsönösen olyan nagyon megkeserítettük egymás életét az elmúlt években, hogy kenyértörésre vittem a dolgot nemrég. A házunk is közben liberálisabbá vált, és elkezdték beengedni a Time-Warner gyalogkakukk szolgáltatását, és én is – mindannyiunk nyugalma érdekében – visszahoztam az életembe a gyalogkakukkot, a Verizont pedig édes kárörömmel hívtam fel, hogy a lehető leggyorsabban szedjék össze mindenüket a lakásomból, és fussanak vele messzire. Mostanra azonban kikupáltam magam az amerikai stílusból, és a törvényekre hivatkozva – természetesen értelmesen pislogva és szakszerűen blöffölve – valamint ügyvédet és pert emlegetve heves és indulatoktól sem mentes társalgásainkban a Verizonnal kikértem magamnak mindent, amit lehetett, és azt is, hogy mielőtt elhordják magukat a lakásomból, a 212-es számot adják ki a mobilszolgáltatómnak minden további nélkül.

 

–          Semmi esetre sem. – jött a válasz kereken és egyértelműen, és mint olyan való igaz, hogy semmiféle törvény nem ír elő bármit is DSL szám átviteléről, hisz az a szolgáltató technikai tulajdona, de ha már elkezdtem a blöfföt, akkor ugyanolyan értelmesen pislogva és szakszerűen nyelvelve folytattam is, persze nagyokat üvöltve, és nem létező ügyvédem nevét emlegetve véletlenszerűen elejtve a mondatokban.

 

Aztán a minap a mobilszolgáltatóm ügyfélszolgálata keresett meg, hogy értesítsen, a Verizon átadta nekik a számot. Azt biza, a 212-est! Számomra.

Semmi mással nem tudom ezt magyarázni, mint azzal, hogy a Verizon legalább olyan boldog most távozásom okán, mint amilyen boldog én vagyok a Warnerrel és a 212-es telefonszámommal.

 

Heteken belül éppen öt éve lesz annak a beszélgetésnek ott Connecticutban. Tervezem, hogy ennek tiszteletére felhívom majd Scottot az új telefonszámomról, és megköszönöm neki az útbaigazításokat ehhez a nagy labirintushoz, amit Amerika jelent, s főleg New York. Ezzel kicsit számot adva magamnak is erről a fél évtizedről.

 

 

Advertisements

5 hozzászólás (+add yours?)

  1. Eva Szekely
    máj 18, 2014 @ 02:12:23

    :)))))))))))))))))) Megáll az eszem. Most hallotam először, hogy milyen fontos ott még egy telefonszám is! Gratulálok, hogy álmaid, vágyaid teljesültek. Igaz, megdolgoztál, és szenvedtél értük!

    Válasz

  2. gaborjozsi
    máj 18, 2014 @ 11:53:22

    Ez sem egy rossz sztori:) Mik nem vagynak! Hát éljen a kettőszáztizenkettő! Az enyém csak kettőszáztíz…:)

    Válasz

  3. Art
    máj 18, 2014 @ 12:02:59

    Te, Vámospércs elég kicsi ahhoz, hogy a 210 elég legyen. Úgyhogy becsüld meg.

    Válasz

Hozzászólás a mai meséhez:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

byclarkellis

"I would never want to belong to any club that would have someone like me for a member."

Exploratorius

Old School Film Hack

August MacGregor

Celebrating Sensuality. Intended for mature audiences, 18 and over

Living to help other disabled people, and people in need, Change the sign!! And Earth

I been online since 1994. I seen the internet at its finest. Then the World joined and fucked it up

Rob Moses Photography

This Camera Life

Ray Ferrer - Emotion on Canvas

** OFFICIAL Site of Artist Ray Ferrer **

tutorials4view

Watch free tutorials in Full HD (1080p) quality video tutorials, sorted by subjects, like: Photoshop, Gimp, Facebook, Torrents, Windows 7, Windows 8, Windows 8.1, Viruses and malware removal ( like ask,com, vqo6, Babylon ) and more and more.. If you like our tutorials and guided, please SUBSCRIBE to out channel at: http://www.youtube.com/user/ShaiSoft - tutorials4view.

joeseeberblog

This WordPress.com site is the cat’s pajamas

Igy neveld a (kis)Sárkányod!

Mona, Bence és Gergő, avagy hogyan élünk Mi :)

turosll

The greatest WordPress.com site in all the land!

Heather Poole

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

aranytalicska

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

M O N D A T

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Feriforma

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

fotótanú

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

urszu2b

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

káfé főnix

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

Dancs Artur: Levelek New Yorkból

Egy légiutaskísérő pazar és szubjektív eszmefuttatásai

%d blogger ezt kedveli: